Ebben a bejegyzésben nem is maga a szóbokor a lényeg, hanem annak a mélyen rejlő mondanivalója.
Rév. A rév az a közlekedési eszköz, ami a víz egyik oldaláról a másikra átvisz minket, a révész meg aki a réven dolgozik, de ha megnézünk más a „rév” szótőből képzett szavakat – mint például: Elréved, réveteg, elrévül – akkor nyelvünk rejtett kincseire találunk rá.
Aki elrévedt vagy olyan révetegen néz ránk, az valahol máshol jár, nem itt van, és látva ezt az elrévedést sokszor rá is kérdezünk: Merre jársz? A rév átvisz minket az egyik oldalról a másikra, azaz amivel ezt a másik világba való átutazást megtehetjük. Elréved… révetegen néz ránk… mi tudjuk hogy ez mit jelent, ő most nem itt van, ő most valahol máshol van.
Ez is egy rejtett kincse a nyelvünknek, mert mi tudjuk hogy nem csak ez az egy anyagi világ van, és számtalan ilyen kincsünk van, amiket mi öntudattalanul használunk.
Rév,
(El)réved,
Réveteg,
Révész,
(El)révül.