Pár érdekes példa arra, amikor sokan nem is gondolnánk, nyelvünkben miként is épül fel egy-egy szó, és mennyire apró eltéréseket tudunk különbözőképpen kifejezni.
Lesz + het = Lehet. Igen, a lenni ige jövőidejű alapformájához hozzátesszük a "hat-het" képzőt, és az lesz a "lehet", vagy egy másik példán: Leszek + het = Lehetek.
Ha a lenni ige jövő idejű alapformájához hozzárakjuk a "na-ne" képzőt, lesz + ne = Lenne. Leszek, lennék, leszel, lennél... Ha az ige múlt idejű alapformájához tesszük a "na-ne" képzőt: Volt + na = volna. Volnék, volnál, volna... Rendkívül kicsi a két kifejezés között a különbség, volna, lenne. Ugyan mind a kettőt jelenidőben használjuk - ha lenne autóm... ha volna autóm - azonban a "volna" egy múltból eredő gondolatot sugall, ha "már" volna autóm, a lenne pedig a jövőbe mutat. Annyira kicsi a különbség a két szó árnyalata között, mint két nagyon hasonló színárnyalat. A különbséget szinte csak akkor vehetjük észre, ha a két színt egymás mellé rakjuk. Talán kicsit rávilágít a két szó közötti különbségre, hogy a "volna"-t tudjuk használni, a lenni ige befejezett múlt idejű formájával együtt: "Lett volna", azonban a "lenne"-vel nem: "Lett lenne".
Nagyon árnyalatnyi a különbség, de az a különbség ott van. Ilyen az a csodálatos nyelv, ez a milliárdnyi árnyalat nyelve.