Nyelvünk nagy tudást takar és logikusan épül fel. Mert ugyan még melyik nyelvben szív a szív, mert hogy a szív szívja és pumpálja a vért, és melyik nyelvben felhő a felhő, mert mi tudjuk hogy a felhő úgy születik, hogy felszáll a hő. Mi tudjuk hogy a sorsunk meg van írva, tehát mint olyan hogy véletlen az az általános értelmében nincs, nincsenek véletlenek, de ha a szó eredeti jelentését, gyökerét nézzük: Vél+etlen, azaz sohasem gondoltam volna, nos így már valódi értelmet nyer a véletlen szó is, vagy amikor azt mondjuk hogy aggódik valaki, akkor azt is mondjuk és tudjuk hogy az aggodalom aggá tesz, azaz megöregít.
Sorolhatnánk ezeket a példákat a végtelenségig, nyelvünk többezer éves tudást rejt és logikus gondolkodást mutat,
mert mi a testvérről tudjuk, hogy az test és vér,
a féltestvér meg félig test és vér,
de abba kevesen gondolnak bele,
hogy az unokatestvérek, azok unokaként testvérek.
Ugye-ugye? Mennyire logikus?
És ahogy az unokatestvérek unokaként testvérek, ugyanígy ahogyan szoktuk mondani másod- vagy harmad-unokatestvérek, ahogy az unokáknak a nagyszületik közösek, a másod-unokatestvéreknek a dédszüleik, a harmad-unokatestvéreknek meg az üknagyszüleik a közösek,
így a másod-unokatestvéreket nevezhetnénk úgy is hogy dédunokatestvérek,
a harmad-unokatestvéreket meg ükunokatestvérek.
Mert bár a dédunokatestvérek se nagyon tartják már a kapcsolatot, az ükunokatestvérek meg aztán végképp, de mégis... nevezhetnénk így is... csak mert a nyelvünk logikusan épül fel.