Már került ide fel bejegyzés arról, hogy a nyelvünk él és arról is hogy a szókincsünk végtelen, most annak okán következzen egy bejegyzés ugyanezekről, mert nemrég két ilyen újonnan alkotott szóval találkoztam, amik könnyen lehet hogy gyökeret vernek a életünkben. Mert mi a mindennapi életünkben alkotunk újabb szavakat, csak úgy, spontán jön magától, amik ha olyan helyzetben, szövegkörnyezetben születnek, akkor mások is használni fogják, azaz újabb szó születik, azonban vannak olyan szavak is, amik a feledés homályába merülnek, azaz – mondhatjuk – elhalnak.
Nyelvünk főbb alapvető szóalkotási formái: A képzettársítás, a képzőkkel való árnyalatokat adó vagy hangulatot mutató színezés, valamit két szó összekapcsolása összetett szóvá, annak talán egészen más, de mégis a két alapszóból eredő jelentést adva.
Most a negyedik szóképződésről nem beszélek, amikor más nyelvekből veszünk át szavakat, mert azoknál egy másfajta folyamat történik, vagy magyarosodnak (például tévé) vagy egy-két évtized múlva kikopnak az életünkből és egy magyar szó veszi át a helyüket. Erre tipikus példa a „computer”, amit pár évtizede még alapvető kifejezés volt, mára viszont már a „számítógép” szó a használatos.
A képzettársítással alkotott szavaink közül két gyöngyszem az utóbbi évtizedekből, amik nagyfokú humort is mutatnak (mert ezeknek a szóalkotásoknak a stílusa sokszor a humort vagy a pajzán megközelítést mutatják) a „fekvő rendőr” vagy a „szájkarate”. De most nem ezekről, hanem egy képzőinkkel alkotott szóról, valamint egy összetett szóalkotásról szeretnék írni:
Az egyik ilyen, egy beszélgetés során egy nő azt mondta: „…siedelem… van ilyen szó?” Most már van – mondhatjuk – mert az „-alom és -elem” képzőkkel alkotunk szavakat, mint például veszedelem, érzelem, birodalom, irodalom, amik a szótőt teszik más jelentésűvé (vesz, érez, bír, ír), de még nem használtuk ezt a képzőt a „siet” igével, azaz ha valaki sietségében tesz valamit akkor azt siedelemben, siedelmében teszi.
A másik ilyen mostanában alkotott szó a „szermákol”. Tulajdonképpen ez is egy zseniális szókapcsolat, mert két, logikusan összekapcsolható szót fűz egybe, nagyon sok mondanivalót adva neki. Mert a „szerez” tudjuk mit jelent és a „mák”, azaz hogy mákja van, azaz szerencséje van, tehát ha valaki szermákol, akkor az szerencsésen szerez meg valamit.
Siedelem és szermákol. Nyelvünk így él, mert szavak születnek és szavak kopnak ki az életünkből, mint ahogy egy élőlény egyedei is megszületnek, élnek hosszabb vagy rövidebb ideig és halnak meg.